European gastro tour II. - Az Adria ízei

 Ahogyan az előző bejegyzésemben már nekikezdtem, most akképpen folytatnám a horvát konyha rejtelmeiben való kalandozásaimat. Ez alkalommal Hvar-Szigetének ízeibe kóstolunk bele a csapattal, majd áthajózva Vis-re, hogy egy igen pazar halvacsorával zárjuk le újabb, immáron őszi, adriai kalandozásainkat.

 Ha három szóval kellene jellemeznem Hvar-Szigetét, azt mondanám: színes, teljes és tökéletes. Színes, mert nappali fényben a házak és a kikötőben álló hajók színei szinte megfestik a tájat. Teljes, mert a víz és a szárazföld együtt alkotnak eszményi egységet. Tökéletes, mert a táj, a tenger moraja, az emberek, az ízek és a csapat, ami körülvesz, csak e szavakkal illethető. 

 Kissé fáradtan, nem csekély táv után, sikerült kisebb hajcihő árán kikötnünk e városka kikötőjében, de az, ami utána elénk tárult és a hangulat, ami az egész estét átitatta, a nap minden nyűgjét megérte.

 A kalandos kikötés és partraszállás után, be is vettük magunkat a város szívébe, hogy egy kellemes helyi étteremben, megint csak egy kis helyi ízre vetemedjünk. 

 Az idő megdöbbentően kellemes, főleg ahhoz, hogy ha már itt vagyunk - mint valami  vacsora előjáték - megmásszuk a sziget legmagasabb pontját is.  Eltévedni persze emberi dolog, de bevallom, ezért a panorámáért bármikor, újra eltévednék.

 Ami az ízeket illeti, a választás végül egy kis utca hangulatos éttermére esett, ahol egész impozáns volt a hangulat és az étlap is. És annak ellenére, hogy ismét feltűnt a "régi" pasi, aki méltán avanzsálódott a leglassúbb randialannyá azzal, hogy sem a rendelésfelvételt, sem a szervírozást nem kapkodta el, ugyanakkor bűnbánó kutyaszemekkel nézett a csajokra, amikor is közölte, hogy "Sajnos ez és ez elfogyott", az ízek, mégis igazán pazarul csusszantak le oda, ahol azoknak a helye van. Szerintünk.

 Az árak, lévén, hogy egy szigetről beszélünk ahol jórészt csak turisták fordulnak meg,  verdesték  

a csillagos eget, ugyanakkor egy másodpercig sem érzem a megbánást, hogy ne ettünk volna amúgy istenit! 

 Sőt, a tempóért cserébe, egy kis Blody Mary-vel,  meg némi carpaccio-val és mozzarellával indítottak. Na jó, ez tényleg jó és bűnbocsánatos kezdés volt, belátom. 

 Én mindezt,  mivel most már vágytam (még) egy kis húsra, megfejeltem egy "petit" vaslapos csirkével és valami nagyon bizarr, de annál finomabb burgonyás szösszenettel és persze bacon-nel, mert mért ne? :))  

 Ja és a desszert. Hát, mivel a pincér kissé süketnek bizonyult, így ugyan volt egy kósza gondolatom egy kis csokis finomságról - gasztrobloggerként mégsem járja, hogy pont ezt kihagyjam -, de relatíve gyorsan le is tettem róla. Majd legközelebb ;)

  Az asztalnál persze többen is ragaszkodtak a tengeri gyümölcsökhöz, szóval amit itt balra

láttok most, azt egy, talán scampi-s finomság lehet. És amilyen gusztusos volt a szervírozás, olyan ízletesre is sikerült, bár ami alapvető tapasztalat a horvát vendéglátásban, hogy a porciók aránytalanul kicsik az áraikhoz képest, ha azt vesszük, hogy ami a tányérodra kerül, alig pár 100 méterről jön. De ez mit sem csorbít azon amit eszel, szóval jó szívvel ajánlom.

  Minden út Vis-re visz

A másnapi, és egyben gasztrotúra búcsúztatónk helyszínéül a választás Vis-szigetére esett. Valamikor délután értünk oda ebben az igazán hangulatos kis városkába, ahol később nem kis kalandokba keveredtünk. Kezdtünk azzal, hogy a kikötést követően, azzal az elhatározással, hogy már pedig halat fogunk grillezni a parton, két koris, meg egy lábbal dobbantó páros őrült halpiaci hajszába kezdett. Pechünkre azon a napon pont valami állami ünnep volt, így természetesen minden zárva volt... Vagy mégsem? Tudni kell a csapatról, hogy ők bizony nem azok a "na jó, feladom, hagyjuk" fajták, szóval nekik sem kellett több, mint hogy a helyi infópultnál kíméletlenül kifaggatták egy helyi lányt, akit végül annyira megérintett a srácok szövege, hogy bevallotta, van halász a családban és esetleg még egy telefont is megeresztene értünk, hátha megtudja menteni a vacsoránkat. És ha hiszitek, ha nem, negyed órával később ez a három srác bizony kinyittatta az egész halpiacot :D És ezen még a helyi macska is csak ámult! 

 
 

 Fél óra múlva pedig diadalittasan, fűszerekkel, halakkal, mindennel megrakodva gördültünk fel a hajóra. Aztán meg jött a véres halleszámolás Vis-en: a hármak kivonultak a partra néhány konyhakéssel és fejlámpával és .... elkezdődött a halvéres valóság. :) 

 Persze munkamegosztás volt, mert amíg a srácok kint vagdalkoztak, addig a csajok bent keverték az italokat. Volt lángőrünk is, miután többen is jelezték, hogy a hajók mellett mobil grillt állítani nem túl egészséges dolog, szóval ha nem muszáj ne erőltessük, mert a végén még az egész a tengerben landol... És akkor jött két NŐ + egy shéf, akik először, 3 helyi "erőt" iskoláztak le, majd teljes mellbedobással védték tovább a védtelenül parázsló halainkat a háklis, nyugdíjaskommandótól. Persze a női erő mellé mindig kell egy okos férfi is, akiben van annyi ész, hogy egy kölcsön palacsintasütővel  némi védelmet biztosítson a számunkra a szomszédos hajó legénységétől :D Aki a jég hátán, az, az Adrián is! ;)  

 Szóval, végül egészen sikeresen zárva a halsütő-és védelmi projektünket, egy elég passzentos kis terülj-térülj halvacsorát csaptunk a fedélzeten, amihez lélekben még Jamie Oliver is hozzátett az ő isteni sült krumplijával. Most mondjátok azt, hogy nem vagyunk multikultik? Mert bizony azok vagyunk és ezt jövő májusban is, töretlen lelkesedéssel folytatjuk, Veletek, ugyanitt! ;)

 Köszönettel ezért az újabb fantasztikus utazásért a VMG Flottavitorlás Team-nek és a felülmúlhatatlan és megismételhetetlen csapatoknak, akik emlékezetessé tették számunkra ezt az adriai kalandozást! :))

European gastro tour I. - Az Adria ízei

 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az írás mellett enni is rettentően szeretek. S aki szeret írni és enni és néha még utazik is, azt bizony magával ragadják az élmények. Most sincs ez másként, hiszen épp Horvátországban szelem a habokat egy roppant jó társasággal.  A pöpec kis csapatot és a részvételt a VMG Yachting Kft.-nek köszönhetem, akik nélkül ez aligha jöhetett volna létre. 

 S hogy mi köze egy vitorlás csapatépítő túrának a blogom gasztrós profiljához? Pofonegyszerű: a hajón főzés és a kikötők apró városkáinak rejtélyes, helyi ízei. 

 Első bejegyzésemet már a premier kikötői vacsora megihlette, így most erről álljon itt pár magvas gondolat tőlem. 

 Otok Solta, ahol első este sikerült partot érnünk, egy falatnyi kis városka a horvát Adria szívében. Igazából pár száz méter sétával abszolválható az egész hely, így nem is bonyolódtunk komolyabb túrákba, csupán egy kis előjátékra jutott még idő a vacsora előtt.  

 A hely, ahova átgrasszáltunk, a Turanj Fish Meat Pizza nevet viselte. Nem mondom, hogy csak miattunk nyitottak ki, de azért benne volt a levegőben, hogy egy ilyen horderejű társaságért azért érdemes. 

 A terítés maga volt a matematikai activity, az meg, mire eljutottunk az igazi zacskós húslevesig, na az meg a másik. A horvát konyháról tudni kell, hogy a húsleveseik kb. olyan messze állnak a csirkétől és marhától, mint Makótól Jeruzsálem. :D Nem olyan faggyús, mint a mi jóféle Knorr és Maggi zacskós leveseink, de azért érezni rajtuk, hogy nem érte őket túl sok törődés. 

 A főétel azonban már maga a megváltás, igaz, a kiszolgálás tempója még Hussein Bolt-nak is csak egy kósza gondolat, vagy még annyi sem lenne. A horvátok alapvetően nem sietnek, legalábbis, ha kiszolgálásról van szó, nem kapkodó idegbetegek. Viszont roppant udvariasak és "megfontoltak", ha rendelés felvételről van szó.  Amit már így a többszöri horvát vendégszeretetbe való belekóstolás után bizton állíthatok, hogy az éhhalál küszöbén már senkinek se jusson eszébe beülni egy étterembe, mert onnan mire eljutsz a rendelésfelvétel, szomjoltás, előétel, főétel, kihaltunk fázisig, hajlamos leszel rá, hogy már egy falat kenyérrel is beérd, az úgy meg már az illúziórombolás magasiskolája. Szerintem. 

 Visszatérve a felhozatalhoz, ha már tengerpart, akkor hal. Ha hal, akkor pedig legyen sok és még több, amiből választhatunk. Az étlap egész jól hangzik, nekem pedig csak egy vágyam van, ami némi scampi-ban merül ki. És végül akad is az étlapon, amit természetesen megfejelek egy tányér "hús"levessel is.  

 A legendás horvát húslevesre több sort már nem fecsérelnék, a rákom viszont igazán mennyei lett. Igaz, ilyen drágán még az életben nem ettem olyat, amitől éhesebb maradtam, mint voltam, de a látvány végül is magáért beszélt, és az ugye benne van a pakliban a beach-en, hogy nem egy laktató adag pörkölt vagy babgulyás kerül majd terítékre. Viszont, szerencsémre póttervként akadt némi desszert is, de még mielőtt igazán rácuppanhatnék, jön a dobbantás, a ZS terv, az egyik vitorlás kolléga születésnapi apropója, amelyre gyorsan összerittyentenek odabenn egy palacsinta tortát. Na ezek után mondja valaki, hogy a horvátokban nincs vendégszeretet?! :)

Ráadásul a finom ételek mellé - a palacsinta íze is hajazott az ungharische verzióra - még a társaság is kifogástalan és a bevitt nevetés mennyisége amúgy is hizlal, szóval minden várakozással töltött percért érdemes volt kifizetni életem második legdrágább vacsoráját. 

 Respect a helynek és a társaságnak is, folytatás hamarosan következik...

  

Fotók forrása: Alley's Photography ©

Paleo SaRock I - Hello Paleo

 Az idei nyár,  több gasztronómiai fronton is megéritett, majd megihletett. Ennek eredményeképp, s mert élmények is születtek szép számban, jött létre a Paleo SaRock, amely első beszámolójához egészen a Westend-ig verekedtem el magamat.  

 Nő létemre abszolút  plázaundoros típus vagyok, így minimum nagyon jónak kell lennie a helynek és a sütiknek is ahhoz, hogy végül ne bánjam meg a belvárosi, csúcsforgalmas szeánszot.  

 A Hello Paleo-hoz, amely a Westend aluljáró szintjén, annak is a metró felőli végéhez közel található, a Facebook oldaluk hozta meg a gusztusom. Olyan ínycsiklandó tortafotókat osztanak meg nap, mint nap, hogy egyszerűen már nem bírtam tovább magammal. 

 Odakeverni nem volt könnyű, mert épp ebédszünetben robbantam be és nem is túl feltűnő maga a hely sem, de végül is bejutottam. Egy falatnyi hely az egész, a polcokon csupa bio cucc, mindenféle magvak, olajok, kókuszzsír és még sorolhatnám.
 Az ajtó mellett rögtön kiszúrom a lényeget, a süteményes szeletekkel teli hűtőszekrényt.  A látvány önmagáért beszél, azonban, sajnos semminek sincs kint sem a neve, sem az ára...

 Kedvesen kérdezem is az eladó lányt, hogy mégis mi micsoda? A hölgy első kérdése, hogy hány szeletet szeretnék?  A választ természetesen még nem tudom, hiszen fogalmam sincsen mi micsoda a polcokon. Ennek ellenére a hölgy nem enged, csak azt ismételgeti, hogy hány szeletet viszek?
 Találomra bemondom a nyertes számot (3), majd hogy már megvan a megfelelő tálca méret, ami ugye elengedhetetlen a sütikhez, terítékre kerül a lényeg is, a sütik.
 Megint felteszem a kérdést, hogy mi micsoda a vitrinben, meséljen nekem egy kicsit, hogy jobban megismerhessem a méltán híres Paleo gasztrokultúrát. Válaszként - kissé ingerülten - arra kér a hölgy, hogy mutassak rá melyik érdekel, és akkor ő majd azokat megilleti egy névvel...  Sorról sorra mutogatok, s közben próbálom megőrizni a mosolyom. Gondoltam magamban, ha már én vagyok a vevő és ő az, aki eladni szeretne nekem valamit, naná, hogy körbekérdezem azt, amit megenni tervezek, nem?

 Haladunk szép sorjában -  akad olyan sor, amiben mindenre rákérdezek -,  majd már érzem, hogy a hölgy türelmes igen csak véges és én pont akkor kérdezek vissza az egyik süti nevére,  ő pedig mogorván oda is teszi, hogy "karamellizált alma van benne!"... Gyorsan rámutatok háromra, mert már nekem is fogy a türelmem... 

 A sütik ára csak a kasszába ütéskor derül ki, ami, ha azt vesszük, hogy egészséges sütikről van szó, mondjuk, hogy korrekt, mert a többi, hasonló kínálatú helyen is nagyjából 700-850 Ft között mozog egy paleo sütiszelet. És azért azt se felejtsük el, hogy isten igazából, ha otthon akarnánk egy hasonló kaliberű paleo sütit sütni, és az összetevőket egyesével vásárolnánk össze, mi sem jönnénk ki olcsóbban, s persze vitán felüli, hogy az egészséges dolgokat bizony meg kell fizetni.

Az ízek 

  Sajnos a sütik neveit - lévén, hogy nem azok voltak kiírva, s így még csak lefotózni sem tudtam a kártyákat - nem tudom, csupán az összetevők, ízük és pár emlékmorzsa alapján tudlak benneteket elkalauzolni. 

Paleo triumvirátus

 Az egyik, egy kókuszos, darált pisztáciás tésztájú süti, kicsit savanykás, citromízű krémmel borítva, vörös áfonyával és pisztáciával a tetején. A másik egy somlói remake, a harmadik pedig egy karamellizált almás szelet.
 S az ízük? Na az valami fenomenális! Ettem már pár helyen "egészségesnek" szignált paleo sütit és bevallom őszintén, hogy a McCafé málnás sütije után a Hello Paleo felhozatala által nőtt a paleo konyha igazán nagyot a szememben. 

Karamellizált almás álom

 Tudjátok, többször is eljátszottam már a gondolattal, hogy amiben nincs cukor, laktóz és glutén, tartósítószer, aroma és mesterséges színezékek, azt vajon hogy lehet jó ízzel megenni? És meglehet! Ami már csak azért is meglepő a számomra, mert olyan, echte paleo-s helyen is ettem már sütiket, ahol bármennyire is próbáltam elhitetni magammal, hogy ez valami fenséges és magasztos dolog, egyszerűen nem volt őszinte a mosolyom...
 A Hello Paleo-nak viszont, meglepetésre mindhárom választott sütije győzelemre tört, pedig hogy őszinte legyek, igazából azért vettem rögtön három szeletet, hogy legalább egy ehetőt találjunk majd köztük a kóstoló team-mel. Úgyhogy igen, most fő a fejem gazdagon, hogy mégis melyikről mondjak majd le önként a többiek javára? :-)

Kókuszkrémes, vörös áfonyás, pisztációás szelet

 Node visszatérve a Hello Paleo művészetére, a fogadtatás és a kiszolgálás okozta kellemetlen élmények ellenére, süteményeikkel szinte hibátlanul ellensúlyozni tudták bloggeri gasztroturám eme újabb állomását.

Így a Hello Paleo-t jószívvel ajánlom mindazoknak, akik finom és ehető paleo-s sütikre vágynak. ;-) 

Viszont azt jó, ha tudjátok, hogy a hely maga, a méretére való tekintettel, nem az a tipikus beülős, mert ülő alkalmatosság csupán csak pár van, így én inkább a hazafelé, vagy munkába rohanás közbeni, elviteles megoldást javasolnám. 

Készségesség és kiszolgálás: 10/3

Kedvesség: 5/2

Paleo sütikben való jártasság: 5/5
Ízek: 10/10

A Hello Paleo szerintem:
 "Paleo-ban verhetetlen!"

Hello Paleo

VI. kerület Budapest, Váci út 1-3.WestEnd City Center aluljárószint, Niagara tér 7/A
www.hellopaleo.hu

Nyitva tartás:
Hétfőtől szombatig: 09.00-21.00

Vasárnap: zárva

Egy mennyei Quiche reggelire

 Legutóbbi Zaccmeséim végül a konyhában is megihlettek. Szombat reggel, hogy a hétvége is jól induljon, nekiveselkedtem egy kiadós Quiche-nek. A receptet a mindmegette.hu-ról merítettem, de alapvetően teljesen újraformáltam az egészet. A receptben írt tésztaalap egész jó lett (25 dkg finomliszt - én teljeskiőrlésűből készítettem -, 7 dkg vaj,5,5 dkg sült zsír és 2 tojás elegye) de legközelebb biztos, hogy gyúrás helyett inkább rétestésztával alapozom meg, ahogyan azt az  à table!-ban is ettem.

Nem azért, mert bonyolult lenne begyúrni, hanem mert a tészta íze túl karakteres és megölné a tölteléket... 

 A töltelék

 A quiche-ben ugye az a legjobb, hogy szezontól függetlenül, bármivel megtölthetjük. És én meg is tettem, csupán a hűtőt kellett hozzá tüzetesen átnéznem. Olyan finomságokat találtam benne, mint a barna csiperke, a kápia paprika, a hagyma, cukkini, sajt, bacon és még sorolhatnám.

  A recepttől abban is eltértem, hogy míg ott 2 tojást ütöttek a zöldségekre, addig én legalább négyet, hogy tényleg finom és laktató legyen. Titkos mozzanata a dolognak, hogy miután felvertem a tojásokat, felöntöm azt egy kis tejjel. Így sokkal krémesebb lesz a rántotta íze. Miután ráöntöttem a tojásokat a töltelékre, meghintettem egy kis frissen őrölt borssal és himalájai sóval, majd jól összekevertem az egészet. 

 Ezután jött a hűtőben pihentetett tészta (20-30 perc). Mivel kellően vajas és zsíros lett, így sem a nyújtáshoz, sem a formához nem kellett már használnom vajat. A formára nyújtott tésztát aztán szépen belehelyeztem, villával megszurkáltam az alját, hogy tudjon levegőzni a sütőben, majd mehet is bele a töltelék legjava.

 Szépen elegyengetve a feltétet, rászórtam pár hagymaszeletet, reszeltem rá egy kis sajtot és félidőben megspékeltem az egészet egy kis olasz, szárított paradicsommal. Magnifique! Már mehet is be a sütőbe (elektromos s.), szigorúan 200 fokra, kb. 30-35 percre, de az illatán úgyis érezni fogjátok majd, ha már tényleg készre sült. ;-)

A végeredmény pedig önmagáért beszélt:

 Próbáljátok ki, nagyon megéri! Nem csak, hogy egyszerűen elkészíthető és azzal töltitek meg, amivel csak akarjátok, de egy tartalmas reggelinek is tökéletes kiegészítője.  
És persze a reggeli gyümölcsléről és  kávéról se feledkezzetek meg!

 Szép napot! :-)