Egy kis Galette történelem
A galette története egészen az új-kőkor idejéig nyúlik vissza, hiszen olyan vékony tésztaféléket,
amelyek megsütéséhez elegendő volt egy tűz által felmelegített
kő, már akkor is készítettek, mai kerek, palacsintára emlékeztető, felhajtogatott szélű külsejét azonban csak jóval azután érte el.
Francia eredete lévén, a francia cukrászok és pékek repertoárjában rengeteg féle Galette létezik. Ezek közül is a legismertebb talán a Normandiában és Bretagne-ban vízkeresztkor készített Galette des Rois, mely történetéért, egészen a római kori Saturnalia ünnepéig kell visszautaznunk az időben. A Saturnalia-ra sütött süteményről ugyanis azt tartották, hogy az a rabszolga, aki eme ünnepen a süteményében babot lel, az, az adott nap királyává válhat, s egy nap erejéig elfelejtheti azt, hogy ő valójában egy rabszolga. Ez a szokás később, még a XII. században is élt, ahogyan napjainkban is él, igaz, míg akkoriban még többnyire ezüstöt sütöttek a pite tésztájába, ma már inkább műanyag vagy porcelán apróságokat rejtenek el benne.
A Galette-t, manapság már leginkább torta formára sütve, papírkoronával díszítve árulják, hogy a családi, baráti vacsorák után a szerencsés, aki rálel a süteménybe rejtett kincsre, méltóképp válhasson a nap királyává vagy éppen királynőjévé, ezzel is tisztelegve a hagyomány előtt. (Forrás: Galette, a francia pite )
Az áfonyás Galette útja
Ennek a francia pitének az alapja egy vajas, linzer szerű tészta, tele őrölt mandulával és egy kis teljeskiőrlésű liszttel, a minipite tölteléke pedig egy-egy, lányos marék áfonya.
Francia eredete lévén, a francia cukrászok és pékek repertoárjában rengeteg féle Galette létezik. Ezek közül is a legismertebb talán a Normandiában és Bretagne-ban vízkeresztkor készített Galette des Rois, mely történetéért, egészen a római kori Saturnalia ünnepéig kell visszautaznunk az időben. A Saturnalia-ra sütött süteményről ugyanis azt tartották, hogy az a rabszolga, aki eme ünnepen a süteményében babot lel, az, az adott nap királyává válhat, s egy nap erejéig elfelejtheti azt, hogy ő valójában egy rabszolga. Ez a szokás később, még a XII. században is élt, ahogyan napjainkban is él, igaz, míg akkoriban még többnyire ezüstöt sütöttek a pite tésztájába, ma már inkább műanyag vagy porcelán apróságokat rejtenek el benne.
A Galette-t, manapság már leginkább torta formára sütve, papírkoronával díszítve árulják, hogy a családi, baráti vacsorák után a szerencsés, aki rálel a süteménybe rejtett kincsre, méltóképp válhasson a nap királyává vagy éppen királynőjévé, ezzel is tisztelegve a hagyomány előtt. (Forrás: Galette, a francia pite )
Az áfonyás Galette útja
Ennek a francia pitének az alapja egy vajas, linzer szerű tészta, tele őrölt mandulával és egy kis teljeskiőrlésű liszttel, a minipite tölteléke pedig egy-egy, lányos marék áfonya.
A
jó íz érdekében, s mert alapból is szeretem a minőségi
alapanyagokat, ez a süti pedig külön kívánja a jó ízt, így
most a hipermarketes, saját márkás teavaj helyett, egy franciával
és egy olasszal alapoztam meg a végkifejletet. A mandula
szeletek, porrá őrölten kerültek a liszthez, s megtisztelve a
receptet és némiképp az egészségesebb életmódot is, utóbbit
sem a sima fehér, "BSokk"-os lisztből hintettem a
tésztalaphoz.
 |
| ujjbegyes történet |
Miután begyúrtam a tésztát s pihentettem a hűtőben 1-2 órát, egy lapos tepsibe kis golyókat gyúrtam, ujjbeggyel szétnyomkodtam, kreáltam mindegyikre egy-egy kis peremet, majd gazdagon megszórtam a közepét a piacról beszerzett áfonyával és meghintettem az egészet egy kevés kis bourbon vaníliával. A széleket felhajtogattam, rásminkeltem egy leheletnyi tojássárgáját és már mehet is a sütőbe.
Az
elkészült piték látványa önmagárt beszél - a mindent belengő édes, gyümölcsös, linzeres illatról nem is beszélve -, ízük pedig, a
bohém Párizst idézi, ezzel is kicsit visszalopva még a nyarat a
múló, őszi hétköznapokba.
Bon
appétit! :-)
 |
| Áfonyás Galette |
 |
| Az édes áfonyaszemek és a linzer forró tánca |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése