European gastro tour II. - Az Adria ízei

 Ahogyan az előző bejegyzésemben már nekikezdtem, most akképpen folytatnám a horvát konyha rejtelmeiben való kalandozásaimat. Ez alkalommal Hvar-Szigetének ízeibe kóstolunk bele a csapattal, majd áthajózva Vis-re, hogy egy igen pazar halvacsorával zárjuk le újabb, immáron őszi, adriai kalandozásainkat.

 Ha három szóval kellene jellemeznem Hvar-Szigetét, azt mondanám: színes, teljes és tökéletes. Színes, mert nappali fényben a házak és a kikötőben álló hajók színei szinte megfestik a tájat. Teljes, mert a víz és a szárazföld együtt alkotnak eszményi egységet. Tökéletes, mert a táj, a tenger moraja, az emberek, az ízek és a csapat, ami körülvesz, csak e szavakkal illethető. 

 Kissé fáradtan, nem csekély táv után, sikerült kisebb hajcihő árán kikötnünk e városka kikötőjében, de az, ami utána elénk tárult és a hangulat, ami az egész estét átitatta, a nap minden nyűgjét megérte.

 A kalandos kikötés és partraszállás után, be is vettük magunkat a város szívébe, hogy egy kellemes helyi étteremben, megint csak egy kis helyi ízre vetemedjünk. 

 Az idő megdöbbentően kellemes, főleg ahhoz, hogy ha már itt vagyunk - mint valami  vacsora előjáték - megmásszuk a sziget legmagasabb pontját is.  Eltévedni persze emberi dolog, de bevallom, ezért a panorámáért bármikor, újra eltévednék.

 Ami az ízeket illeti, a választás végül egy kis utca hangulatos éttermére esett, ahol egész impozáns volt a hangulat és az étlap is. És annak ellenére, hogy ismét feltűnt a "régi" pasi, aki méltán avanzsálódott a leglassúbb randialannyá azzal, hogy sem a rendelésfelvételt, sem a szervírozást nem kapkodta el, ugyanakkor bűnbánó kutyaszemekkel nézett a csajokra, amikor is közölte, hogy "Sajnos ez és ez elfogyott", az ízek, mégis igazán pazarul csusszantak le oda, ahol azoknak a helye van. Szerintünk.

 Az árak, lévén, hogy egy szigetről beszélünk ahol jórészt csak turisták fordulnak meg,  verdesték  

a csillagos eget, ugyanakkor egy másodpercig sem érzem a megbánást, hogy ne ettünk volna amúgy istenit! 

 Sőt, a tempóért cserébe, egy kis Blody Mary-vel,  meg némi carpaccio-val és mozzarellával indítottak. Na jó, ez tényleg jó és bűnbocsánatos kezdés volt, belátom. 

 Én mindezt,  mivel most már vágytam (még) egy kis húsra, megfejeltem egy "petit" vaslapos csirkével és valami nagyon bizarr, de annál finomabb burgonyás szösszenettel és persze bacon-nel, mert mért ne? :))  

 Ja és a desszert. Hát, mivel a pincér kissé süketnek bizonyult, így ugyan volt egy kósza gondolatom egy kis csokis finomságról - gasztrobloggerként mégsem járja, hogy pont ezt kihagyjam -, de relatíve gyorsan le is tettem róla. Majd legközelebb ;)

  Az asztalnál persze többen is ragaszkodtak a tengeri gyümölcsökhöz, szóval amit itt balra

láttok most, azt egy, talán scampi-s finomság lehet. És amilyen gusztusos volt a szervírozás, olyan ízletesre is sikerült, bár ami alapvető tapasztalat a horvát vendéglátásban, hogy a porciók aránytalanul kicsik az áraikhoz képest, ha azt vesszük, hogy ami a tányérodra kerül, alig pár 100 méterről jön. De ez mit sem csorbít azon amit eszel, szóval jó szívvel ajánlom.

  Minden út Vis-re visz

A másnapi, és egyben gasztrotúra búcsúztatónk helyszínéül a választás Vis-szigetére esett. Valamikor délután értünk oda ebben az igazán hangulatos kis városkába, ahol később nem kis kalandokba keveredtünk. Kezdtünk azzal, hogy a kikötést követően, azzal az elhatározással, hogy már pedig halat fogunk grillezni a parton, két koris, meg egy lábbal dobbantó páros őrült halpiaci hajszába kezdett. Pechünkre azon a napon pont valami állami ünnep volt, így természetesen minden zárva volt... Vagy mégsem? Tudni kell a csapatról, hogy ők bizony nem azok a "na jó, feladom, hagyjuk" fajták, szóval nekik sem kellett több, mint hogy a helyi infópultnál kíméletlenül kifaggatták egy helyi lányt, akit végül annyira megérintett a srácok szövege, hogy bevallotta, van halász a családban és esetleg még egy telefont is megeresztene értünk, hátha megtudja menteni a vacsoránkat. És ha hiszitek, ha nem, negyed órával később ez a három srác bizony kinyittatta az egész halpiacot :D És ezen még a helyi macska is csak ámult! 

 
 

 Fél óra múlva pedig diadalittasan, fűszerekkel, halakkal, mindennel megrakodva gördültünk fel a hajóra. Aztán meg jött a véres halleszámolás Vis-en: a hármak kivonultak a partra néhány konyhakéssel és fejlámpával és .... elkezdődött a halvéres valóság. :) 

 Persze munkamegosztás volt, mert amíg a srácok kint vagdalkoztak, addig a csajok bent keverték az italokat. Volt lángőrünk is, miután többen is jelezték, hogy a hajók mellett mobil grillt állítani nem túl egészséges dolog, szóval ha nem muszáj ne erőltessük, mert a végén még az egész a tengerben landol... És akkor jött két NŐ + egy shéf, akik először, 3 helyi "erőt" iskoláztak le, majd teljes mellbedobással védték tovább a védtelenül parázsló halainkat a háklis, nyugdíjaskommandótól. Persze a női erő mellé mindig kell egy okos férfi is, akiben van annyi ész, hogy egy kölcsön palacsintasütővel  némi védelmet biztosítson a számunkra a szomszédos hajó legénységétől :D Aki a jég hátán, az, az Adrián is! ;)  

 Szóval, végül egészen sikeresen zárva a halsütő-és védelmi projektünket, egy elég passzentos kis terülj-térülj halvacsorát csaptunk a fedélzeten, amihez lélekben még Jamie Oliver is hozzátett az ő isteni sült krumplijával. Most mondjátok azt, hogy nem vagyunk multikultik? Mert bizony azok vagyunk és ezt jövő májusban is, töretlen lelkesedéssel folytatjuk, Veletek, ugyanitt! ;)

 Köszönettel ezért az újabb fantasztikus utazásért a VMG Flottavitorlás Team-nek és a felülmúlhatatlan és megismételhetetlen csapatoknak, akik emlékezetessé tették számunkra ezt az adriai kalandozást! :))