Paleo SaRock I - Hello Paleo

 Az idei nyár,  több gasztronómiai fronton is megéritett, majd megihletett. Ennek eredményeképp, s mert élmények is születtek szép számban, jött létre a Paleo SaRock, amely első beszámolójához egészen a Westend-ig verekedtem el magamat.  

 Nő létemre abszolút  plázaundoros típus vagyok, így minimum nagyon jónak kell lennie a helynek és a sütiknek is ahhoz, hogy végül ne bánjam meg a belvárosi, csúcsforgalmas szeánszot.  

 A Hello Paleo-hoz, amely a Westend aluljáró szintjén, annak is a metró felőli végéhez közel található, a Facebook oldaluk hozta meg a gusztusom. Olyan ínycsiklandó tortafotókat osztanak meg nap, mint nap, hogy egyszerűen már nem bírtam tovább magammal. 

 Odakeverni nem volt könnyű, mert épp ebédszünetben robbantam be és nem is túl feltűnő maga a hely sem, de végül is bejutottam. Egy falatnyi hely az egész, a polcokon csupa bio cucc, mindenféle magvak, olajok, kókuszzsír és még sorolhatnám.
 Az ajtó mellett rögtön kiszúrom a lényeget, a süteményes szeletekkel teli hűtőszekrényt.  A látvány önmagáért beszél, azonban, sajnos semminek sincs kint sem a neve, sem az ára...

 Kedvesen kérdezem is az eladó lányt, hogy mégis mi micsoda? A hölgy első kérdése, hogy hány szeletet szeretnék?  A választ természetesen még nem tudom, hiszen fogalmam sincsen mi micsoda a polcokon. Ennek ellenére a hölgy nem enged, csak azt ismételgeti, hogy hány szeletet viszek?
 Találomra bemondom a nyertes számot (3), majd hogy már megvan a megfelelő tálca méret, ami ugye elengedhetetlen a sütikhez, terítékre kerül a lényeg is, a sütik.
 Megint felteszem a kérdést, hogy mi micsoda a vitrinben, meséljen nekem egy kicsit, hogy jobban megismerhessem a méltán híres Paleo gasztrokultúrát. Válaszként - kissé ingerülten - arra kér a hölgy, hogy mutassak rá melyik érdekel, és akkor ő majd azokat megilleti egy névvel...  Sorról sorra mutogatok, s közben próbálom megőrizni a mosolyom. Gondoltam magamban, ha már én vagyok a vevő és ő az, aki eladni szeretne nekem valamit, naná, hogy körbekérdezem azt, amit megenni tervezek, nem?

 Haladunk szép sorjában -  akad olyan sor, amiben mindenre rákérdezek -,  majd már érzem, hogy a hölgy türelmes igen csak véges és én pont akkor kérdezek vissza az egyik süti nevére,  ő pedig mogorván oda is teszi, hogy "karamellizált alma van benne!"... Gyorsan rámutatok háromra, mert már nekem is fogy a türelmem... 

 A sütik ára csak a kasszába ütéskor derül ki, ami, ha azt vesszük, hogy egészséges sütikről van szó, mondjuk, hogy korrekt, mert a többi, hasonló kínálatú helyen is nagyjából 700-850 Ft között mozog egy paleo sütiszelet. És azért azt se felejtsük el, hogy isten igazából, ha otthon akarnánk egy hasonló kaliberű paleo sütit sütni, és az összetevőket egyesével vásárolnánk össze, mi sem jönnénk ki olcsóbban, s persze vitán felüli, hogy az egészséges dolgokat bizony meg kell fizetni.

Az ízek 

  Sajnos a sütik neveit - lévén, hogy nem azok voltak kiírva, s így még csak lefotózni sem tudtam a kártyákat - nem tudom, csupán az összetevők, ízük és pár emlékmorzsa alapján tudlak benneteket elkalauzolni. 

Paleo triumvirátus

 Az egyik, egy kókuszos, darált pisztáciás tésztájú süti, kicsit savanykás, citromízű krémmel borítva, vörös áfonyával és pisztáciával a tetején. A másik egy somlói remake, a harmadik pedig egy karamellizált almás szelet.
 S az ízük? Na az valami fenomenális! Ettem már pár helyen "egészségesnek" szignált paleo sütit és bevallom őszintén, hogy a McCafé málnás sütije után a Hello Paleo felhozatala által nőtt a paleo konyha igazán nagyot a szememben. 

Karamellizált almás álom

 Tudjátok, többször is eljátszottam már a gondolattal, hogy amiben nincs cukor, laktóz és glutén, tartósítószer, aroma és mesterséges színezékek, azt vajon hogy lehet jó ízzel megenni? És meglehet! Ami már csak azért is meglepő a számomra, mert olyan, echte paleo-s helyen is ettem már sütiket, ahol bármennyire is próbáltam elhitetni magammal, hogy ez valami fenséges és magasztos dolog, egyszerűen nem volt őszinte a mosolyom...
 A Hello Paleo-nak viszont, meglepetésre mindhárom választott sütije győzelemre tört, pedig hogy őszinte legyek, igazából azért vettem rögtön három szeletet, hogy legalább egy ehetőt találjunk majd köztük a kóstoló team-mel. Úgyhogy igen, most fő a fejem gazdagon, hogy mégis melyikről mondjak majd le önként a többiek javára? :-)

Kókuszkrémes, vörös áfonyás, pisztációás szelet

 Node visszatérve a Hello Paleo művészetére, a fogadtatás és a kiszolgálás okozta kellemetlen élmények ellenére, süteményeikkel szinte hibátlanul ellensúlyozni tudták bloggeri gasztroturám eme újabb állomását.

Így a Hello Paleo-t jószívvel ajánlom mindazoknak, akik finom és ehető paleo-s sütikre vágynak. ;-) 

Viszont azt jó, ha tudjátok, hogy a hely maga, a méretére való tekintettel, nem az a tipikus beülős, mert ülő alkalmatosság csupán csak pár van, így én inkább a hazafelé, vagy munkába rohanás közbeni, elviteles megoldást javasolnám. 

Készségesség és kiszolgálás: 10/3

Kedvesség: 5/2

Paleo sütikben való jártasság: 5/5
Ízek: 10/10

A Hello Paleo szerintem:
 "Paleo-ban verhetetlen!"

Hello Paleo

VI. kerület Budapest, Váci út 1-3.WestEnd City Center aluljárószint, Niagara tér 7/A
www.hellopaleo.hu

Nyitva tartás:
Hétfőtől szombatig: 09.00-21.00

Vasárnap: zárva

Egy mennyei Quiche reggelire

 Legutóbbi Zaccmeséim végül a konyhában is megihlettek. Szombat reggel, hogy a hétvége is jól induljon, nekiveselkedtem egy kiadós Quiche-nek. A receptet a mindmegette.hu-ról merítettem, de alapvetően teljesen újraformáltam az egészet. A receptben írt tésztaalap egész jó lett (25 dkg finomliszt - én teljeskiőrlésűből készítettem -, 7 dkg vaj,5,5 dkg sült zsír és 2 tojás elegye) de legközelebb biztos, hogy gyúrás helyett inkább rétestésztával alapozom meg, ahogyan azt az  à table!-ban is ettem.

Nem azért, mert bonyolult lenne begyúrni, hanem mert a tészta íze túl karakteres és megölné a tölteléket... 

 A töltelék

 A quiche-ben ugye az a legjobb, hogy szezontól függetlenül, bármivel megtölthetjük. És én meg is tettem, csupán a hűtőt kellett hozzá tüzetesen átnéznem. Olyan finomságokat találtam benne, mint a barna csiperke, a kápia paprika, a hagyma, cukkini, sajt, bacon és még sorolhatnám.

  A recepttől abban is eltértem, hogy míg ott 2 tojást ütöttek a zöldségekre, addig én legalább négyet, hogy tényleg finom és laktató legyen. Titkos mozzanata a dolognak, hogy miután felvertem a tojásokat, felöntöm azt egy kis tejjel. Így sokkal krémesebb lesz a rántotta íze. Miután ráöntöttem a tojásokat a töltelékre, meghintettem egy kis frissen őrölt borssal és himalájai sóval, majd jól összekevertem az egészet. 

 Ezután jött a hűtőben pihentetett tészta (20-30 perc). Mivel kellően vajas és zsíros lett, így sem a nyújtáshoz, sem a formához nem kellett már használnom vajat. A formára nyújtott tésztát aztán szépen belehelyeztem, villával megszurkáltam az alját, hogy tudjon levegőzni a sütőben, majd mehet is bele a töltelék legjava.

 Szépen elegyengetve a feltétet, rászórtam pár hagymaszeletet, reszeltem rá egy kis sajtot és félidőben megspékeltem az egészet egy kis olasz, szárított paradicsommal. Magnifique! Már mehet is be a sütőbe (elektromos s.), szigorúan 200 fokra, kb. 30-35 percre, de az illatán úgyis érezni fogjátok majd, ha már tényleg készre sült. ;-)

A végeredmény pedig önmagáért beszélt:

 Próbáljátok ki, nagyon megéri! Nem csak, hogy egyszerűen elkészíthető és azzal töltitek meg, amivel csak akarjátok, de egy tartalmas reggelinek is tökéletes kiegészítője.  
És persze a reggeli gyümölcsléről és  kávéról se feledkezzetek meg!

 Szép napot! :-)

Zaccmesék a Fővárosból III - à table! bulangerie et pàtisserie

 Pesti hajnalok, mit is mondja rólatok? Talán, hogy életem egyik legkülönlegesebb élményét köszönhetem nektek, az Ötkertnek és a Pesthajnalnak, akik nélkül minden bizonnyal nem vetemedtem volna egy reggel 10 órai sétára a városban.

 Új kedvenc utcámon, az Arany Jánoson elindulva és többször is végigsétálva rajta, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és a vágynak, hogy végül ne az utca talán legfalatnyibb, ám annál bájosabb reggelizőhelyének lépcsőin lépdeljek felfelé. Az Arany János páros oldalának egy kis szegletén, belépve az à table! ajtaján szinte azonnal elöntött a francia életérzés. Lágy sanzon zene, egy kedves hölgy a pult mögött, mindenütt finomságok, a kis lépcsős sarkokban pedig - s még az utcán is -, életre kel Párizs utcáinak kiülős, kávézói hangulata.  La vie en rose  

 A pulthoz lépek, be sem tudok telni a sokféle reggeli finomsággal. Valami tojásosra vágyom, ami laktat és nincs benne kenyér vagy tészta. Legyen benne zöldség, esetleg hús, és feltétlenül sós legyen, mert ma arra vágyom. A választásom végül a quiche-re esik, abból is egy zöldséges és egy bacon-ös változatra. A quiche (ejtsd: kis) az egyik legjobban variálható francia ételkülönlegesség, ami valójában egy lepény. Az omlós rétestészta alapra kedv szerint ráhalmozott feltétekből áll, amit tejszínes tojással sütnek össze, hogy végül egy igen gazdag és kívánatos lepény kerüljön belőle a tányérunkra. Érdekesség a quiche-ről, hogy bár eredetileg vasserpenyőkben készítették, eredete pedig inkább német, mint francia, mégis a francia konyhaművészetből vált igazán ismertté.

 Többféle quiche is létezik, minden attól függ, milyen összetevőkkel ízesítjük. A két alap quiche a Lorraine- és az Alsacienne-i régiók által ihletett lepények, melyek aszerint kapták nevüket, hogy az adott régióban mivel turbózták fel az alapízeket. A quiche-ben az a nagyon vonzó, hogy évszaktól függetlenül, bármikor elkészíthetjük, hiszen bármilyen szezonális zöldség tökéletes kiegészítője lehet, miként a húsfélékből is kedvünk szerint tehetünk bele. Készíthetjük paprikával, paradicsommal, hagymával, gombával, kerülhet bele tejföl, krémsajt, szalonna vagy akár még egy kis pirított csirkemell is, és a fűszerekről még nem is beszéltünk. Teljesen az ízlésünkre és persze a konyhakerti muníciónkra van bízva, hogy mivel tesszük még pikánsabbá az ízorgiát, amit akár még tenger gyümölcseivel is bátran megspékelhetünk.

  Visszakanyarodva az én quiche-emhez, az nem csak az üvegpult mögött, de az asztalon is igen jól mutatott. Egy grafit szürke gránitlapon érkezett elém a reggelim, mellé egy kis vegyes salátával és persze a várva várt kávémmal. Az à table! egyik talán legjobb asztalához sikerült leülnöm, egy kovácsoltvas korlátos kis pulpituson, egy hatalmas ablak előtt. Mindent és mindenkit láttam, mégis megvolt a magam kis társtalan magánya. Tudjátok a zúg, ahol elbújhatunk a világ elől, mégis előttünk hever az egész, és nyugalomban merenghetünk az élet értelmén. Remek érzés volt ott ülni, érezni magamon a nap melegét, s az utcába be beosonó napfény buja kis fényeit. Néztem, ahogy egyre többen térnek be, köztük külföldi üzletemberek, szinglik és néhány francia-és spanyol pár. Falatozgatva a reggelimet, néha belekortyoltam a kávémba is, amit külön úgy kértem, hogy "melyik a legütősebb kávétok ma reggel?". A hölgy rögtön kétféle kávéval is előállt, az egyik egy dupla presszó volt, a másik pedig egy csésze Cafe au Lait. Francia reggelizőhely és pékség lévén természetesen az utóbbira esik a választásom, amit olyan különleges odafigyeléssel főzött le nekem a hölgy, hogy az íze tényleg önmagáért beszélt.

 Mosolya s vendégszeretete pedig, csak még tovább emelte a reggeli hangulatot, így bátran le merem írni, hogy a küszöb innenső oldalán ülve, tényleg úgy érezheti magát az ember, mintha csak Párizsban lenne, egy hagyományos, francia kis beülősben.  
 A pékség részt most sajnos kihagyom, de Ti ne tegyétek, mert az à table!-ban minden péksüti és kenyér - a croissant-tól egészen a baguette-ig - kiváló francia lisztekből, vajból és élesztőből, frissen sütve készül.
 Lassan indulnom kell, pedig még maradnék, s azon gondolkozom, hogyan vihetnék a helyből magammal egy kicsit? Végül megszületik a megváltó gondolat, s ismét a pulthoz lépek. Az édességek közt nézelődöm, s máris kiszúrom "azt", ami a mai napomat tovább aranyozhatja: egy szelet tarte tatin, vagyis  "fordított gyümölcstorta" meggyel. Hmm, ennél több, s kevesebb nekem ma már aligha kell! :-)

 Köszönet az ízekért és az időutazástért à table! Boulangerie et pàtisserie! :-)

Kiszolgálás: 10/10

Reggeli mosoly- és jókedvfaktor: 10/10
Francia hangulat megteremtése: 10/10
Zenei aláfestés: 5/5

Quiche ízvilága: 10/10

Kávé zamata: 5/5

Az à table! bulangerie et pàtisserie szerintem:
 "Élni tudni kell!"

à table! bulangerie et pàtisserie

V. kerület Arany János utca 16.
Nyitva tartás:
Hétfőtől péntekig: 7.00-19.00
Szombat: 8.00-16.00
Vasárnap: 8.00-15.00

Áfonyás Galette

 Tegnap azzal a gondolattal ájultam az ágyba, hogy ma reggel, ha törik, ha szakad, még munka előtt sütit fogok sütni. Találtam is hétvégén egy irtó jó francia receptet, az áfonyás Galette-t, így születhettek meg a ma reggeli élmények.

 Egy kis Galette történelem 

 A galette története egészen az új-kőkor idejéig nyúlik vissza,  hiszen olyan vékony tésztaféléket, amelyek megsütéséhez elegendő volt egy tűz által felmelegített kő, már akkor is készítettek, mai kerek, palacsintára emlékeztető, felhajtogatott szélű külsejét azonban csak jóval azután érte el.
 Francia eredete lévén, a francia cukrászok és pékek repertoárjában rengeteg féle Galette létezik. Ezek közül is a legismertebb talán a Normandiában és Bretagne-ban vízkeresztkor készített Galette des Rois, mely történetéért, egészen a római kori Saturnalia ünnepéig kell visszautaznunk az időben. A Saturnalia-ra sütött süteményről ugyanis azt tartották, hogy az a rabszolga, aki eme ünnepen a süteményében babot lel, az, az adott nap királyává válhat, s egy nap erejéig elfelejtheti azt, hogy ő valójában egy rabszolga. Ez a szokás később,  még a XII. században is élt, ahogyan napjainkban is él, igaz, míg akkoriban még többnyire ezüstöt sütöttek a pite tésztájába, ma már inkább műanyag vagy porcelán apróságokat rejtenek el benne. 
 A Galette-t, manapság már leginkább torta formára sütve, papírkoronával díszítve árulják, hogy a családi, baráti vacsorák után a szerencsés, aki rálel a süteménybe rejtett kincsre, méltóképp válhasson a nap királyává vagy éppen királynőjévé, ezzel is tisztelegve a hagyomány előtt. (Forrás: Galette, a francia pite )

 Az áfonyás Galette útja 

 Ennek a francia pitének az alapja egy vajas, linzer szerű tészta, tele őrölt mandulával és egy kis teljeskiőrlésű liszttel, a minipite tölteléke pedig egy-egy, lányos marék áfonya. 

 A jó íz érdekében, s mert alapból is szeretem a minőségi alapanyagokat, ez a süti pedig külön kívánja a jó ízt, így most a hipermarketes, saját márkás teavaj helyett, egy franciával és egy olasszal alapoztam meg a végkifejletet. A mandula szeletek, porrá őrölten kerültek a liszthez, s megtisztelve a receptet és némiképp az egészségesebb életmódot is, utóbbit sem a sima fehér, "BSokk"-os lisztből hintettem a tésztalaphoz. 

ujjbegyes történet

 Miután begyúrtam a tésztát s pihentettem a hűtőben 1-2 órát, egy lapos tepsibe kis golyókat gyúrtam, ujjbeggyel szétnyomkodtam, kreáltam mindegyikre egy-egy kis peremet, majd gazdagon megszórtam a közepét a piacról beszerzett áfonyával és meghintettem az egészet egy kevés kis bourbon vaníliával. A széleket felhajtogattam, rásminkeltem egy leheletnyi tojássárgáját és már mehet is a sütőbe.

 Az elkészült piték látványa önmagárt beszél - a mindent belengő édes, gyümölcsös, linzeres illatról nem is beszélve -, ízük pedig, a bohém Párizst idézi, ezzel is kicsit visszalopva még a nyarat a múló, őszi hétköznapokba. 

Bon appétit! :-)

                     

Áfonyás Galette

Az édes áfonyaszemek és a linzer forró tánca

Zaccmesék a Fővárásból II - Briós

 "Briós" hangulat 

A Pozsonyi út eme barátságos kis beülősében többször is megfordultam már idén. Egy barátnőm vitt el ide először, akivel még annak idején a reggelizős szeánszokba kezdtünk.

 

A Briós utcafronti ablakain át belesve, az embernek még fogalma sincs róla mekkora sürgés-forgás lehet odabenn. Aztán belép és elé tárul egy sarki szeglet, ahonnan frissen főtt kávé és omlett illat árad mindenfelé. A pultban sütemények, a falakon képek és a kínálat. 

 Ülni szinte bárhová lehet, annyi szék sorakozik a vendégeknek. Akár az ablak mellett, akár az emelet egy-egy eldugott kis zugában, jó időben pedig, kint is megreggelizhetsz.

 Szerencsémre nekem mindhárom helyen volt már alkalmam falatozni vagy épp kávét szürcsölni, így biztos forrásból állítom, a hangulata mindegyiknek fenomenális. 

 Baráti beszélgetésekre az emeletet, míg a nyüzsgésre vágyóknak a földszintet vagy a kiülős részt ajánlanám, ki milyen hangulatban érkezik éppen.
 A kiszolgálás gyors és barátságos, érkezz akár nyitásra, akár csúcsidőben, itt mindig tárt karokkal fognak várni.

 Emlékszem, egyszer pont egy hajnali fotózás után keveredtem be a Briósba. Álltunk fent a Citadellán, fotóztam a napfelkeltét és 6 óra magasságában azon kezdtem agyalni, hogy miután megküzdve a természet erőivel és a meteorológusok jósolta esővel, illene egy jó reggelivel zárni ezt a mozgalmas hajnalt. Így keveredtünk be ismét a Briósba, ami amellett, hogy számunkra ideális időben nyitott (7:30), már a startkor is hatalmas élettel volt tele. Bevált emeleti helyemre leülve, alig tudtam betelni az étlap nyújtotta ízekkel. Rengeteg-féle tojásos finomság, szendvicsek, sütemények, kávék, és hol van még az ebédidő? Hiszen a Briósban életében az ebéd is központi szerepet játszik.
 Ízvilágra a francia és olasz vonalat követik, az étlap mégis közérthető, a felszolgálók pedig bármilyen kérdésedre szívesen válaszolnak, legyen az bármennyire is megveszekedett. Abból pedig köztudomású, hogy nálunk mindig akad egy pár. Megpróbálhatsz belekérdezni a kávékba vagy a reggeli turmixokba, de bármilyen keresztkérdésre is készülsz, ők már felkészültek rá a  jó válasszal. :) 

 Tojásrajongó lévén, a választásom egy jóféle rántottára esett, mellé egy kiadós mézeskalácsos kávéval és egy mangópürés reggeli itallal, ami maga volt a mennyország! Azért persze a másik tányér kínálata sem volt piskóta azzal a fenséges, zöldségekkel töltött omlettel.. hmmm.... :) 

Ja igen, s ha már említettem, hogy a Briósban semmi sem lehetetlen, "gyereknap" lévén - bár ebből azért már jócskán kinőttünk -, előálltunk egy olyan extra kéréssel, hogy nem lehet-e esetleg, hogy a koffeinfüggőbbik oldalunkat egy méretesebb, sőt, ha lehet, akkor már inkább a legnagyobb bögréjükkel juttassák el a csúcsra? Cserfes "briós lányunk" persze mosolyogva jelezte, hogy meglátja mit tehet, mi pedig izgatottan vártuk, hogy vajon mennyire veszik majd odalent a humorunkat? 

 Kis idő elteltével megérkezett a reggeli, no meg a juice is, éés egy nem várt pillanatban befutottak a kávék is. No és a bögre... gyerekek... hát ha van valami, amire a legmerészebb álmunkban sem gondoltunk volna, akkor az a kávés bögre megjelenése volt, ugyanis nem csak a gyereknapi kívánságra voltak tekintettel a Briósban, hanem arra is, hogy tényleg gyereknap volt, és hogy ezt, akkor már illene stílusosan megünnepelni. 

Dínós bögre omlettel

 Egy ilyen végtelen jókedvvel, humorral és kifogástalan kiszolgálással átitatott, amúgy is pazar reggeli után pedig, kinek ne indulna jól a napja? ;)

A Briós értékelése:

Kiszolgálás: 10/10

Elképesztő kérések megvalósítása: 10/10

Reggeli mosoly- és jókedvfaktor: 10/10

Reggelik ízvilága: 10/10

Kávék zamata -->

Dínós verzió: 5/5

Natúr verzió: 5/5 a Latte javára

A Briós a részünkről:

"Bárhol, bármikor!"

Briós

13. ker Budapest, Pozsonyi út 16.

Nyitva a hét minden napján:

7.30-20.00

Zaccmesék a Fővárosból I. - Tamp & Pull

 E Blog megszületését két nagyon kedves ismerősömnek köszönhetem. Az egyiknek azért, mert az idei nyaramat bearanyozva megmutatta, hogyan kell nyitottnak lenni az új dolgokra. A másiknak pedig azért, mert részben ő is partnerem volt eme gasztronómiai bűntettekben. :)

 Többek közt ezért is, és persze miattuk is kezdtem bele ebbe a projektbe, amelynek keretében, immáron május óta, hétről hétre, újabbnál újabb kávézókba, éttermekbe, cukrászdákba és amolyan igazán egészséges helyekre volt szerencsém becsüccsenni egy-két finomság erejéig.

 Mindezen élményeimet pedig, most Veletek is szeretném megosztani, hogy többed magammal Nektek is tippeket tudjunk adni egy jó reggeli, ebéd vagy vacsora erejéig. 

 Íme az első helyünk...

 .... Az egyik, talán legelső helyünk a Tamp & Pull kávézó lehetett, így most róluk álljon itt pár gondolat.

 A hely a Váci út és a Frangepán utca sarkán bújik meg, s bár a forgalmas Váci út zaja kissé riasztó egy reggeli kávéhoz, amint beljebb kerül az ember, a hangulat olyan szinten magával ragad, hogy miközben a kávé és sütikínálat felett révedezel a krétás táblát nézve, már el is felejtetted a háttérben dübörgő fővárost.

 Elég passzentos a tér és a berendezés, és a kínálatból sem egyszerű választani. Bár odakinn tomboló júliusi forróság van, bent pedig durvábbnál durvább ízesítésű kávévariációk, a kísérletező hajlamot ma mégis egy barátomra bízom. Én maradok a "jó öreg" jeges kávénál, kísérletezőbbik felem viszont nem bírja ki, hogy ne igyon valami extrém ízt. 

 Egy kedves, új lány áll a pult mögött, aki készségesen próbálja megválaszolni végtelennek, s mindennél vadabbnak tűnő kérdéseink láncolatát, amiket a kókusztej, a cukros és cukormentes tejek, illetve a paleo sütik ihletnek. 

 Végül, hogy a hölgy ilyen türelmesen kiállta a kérdezz-felelek párbajunkat, bátorkodott ajánlani egy újdonságot, ami állítólag nagy közönség kedvenc épp a Tam & Pull-ban. Egyszer élünk alapon, gondoltunk miért is ne próbálhatnánk ki valami újat is a régi mellé, így komoly izgalmak közepette vártuk a frissen épült, raklap dizájnos külső teraszon, míg lefőnek a kávék. 

 A jegeskávé abszolút jó lett, viszont az "újdonság ereje" keltett némi riadalmat az ízlelőbimbóinkhoz érve. Ugyan a hölgy elejtett egy-egy kósza mondatot a kávéról, hogy ez egy viszonylag erős presszókávé lesz jéggel, meg némi bubis ásványvízzel, de mivel ilyen gasztronómiai élményben még nem volt részünk ezelőtt, nem is nagyon tudtuk elképzelni.

 A két decis kis pohárban rejlő ízeket illetően, hogy őszinte legyek, először az jutott eszembe, hogy olyasmi lehet, mint amikor a kávés bögrémbe egyszer véletlenül kólát öntöttem.. Igen, az íze elég bizarra sikerült, és akárhonnan is kóstoltuk, ez azért mégis csak egy pohár szénsavas kávéra sikerült.

 A mi kis kulinaritásunkban rejlő jég mennyisége természetesen vitathatatlanul orvosolta jeges gondolatainkat, s a meleg iránti ellenszenvünket is maximálisan oldotta, azonban az íz bizarrságával, bevallom, én még a mai napig sem tudtam napirendre térni.

 Nem mondanánk, hogy rossz volt, inkább csak, hogy bizarr, de egyébként is, aki nem készült fel a kávé új dimenzióira, az ne is járjon ilyen helyekre. ;)

 A Tamp & Pull értékelése:

 Kiszolgálás: 10/9

 Hülye kérdések megválaszolása: 10/10

 Paleo sütik oknyomozásában való jártasság: 5/3

 Kávék ízvilága -->

 Natúr jeges finomság: 5/5 

Jeges bizarr finomság: 

Natúr süti ízvilág: 5/3

Paleo süti ízvilág:  

 A Tamp & Pull a részünkről:

"Egyszer élünk!" 

Tamp & Pull 2 

13.ker Váci út 85.
Nyitva:
Hétfőtől csütörtökig: 7-19.00
Pénteken: 7-18.00

 A következő részben a Pozsonyi út egyik hajnali gyöngyszeme, a Briós lesz terítéken.